Percek óta ülök a monitor előtt, de valahogy nehezen jön az első mondat… Ugyan szőrgombócokról fog szólni ez bejegyzés, de a valahogy mégsem a cuki jelző jut eszembe először róluk. Viszont annál érdekesebb, szinte már misztikus hobbiállat lesz a mai főszereplő. Nem kézbarát, nem érdemes simogatni, nem hallgat a nevére, de mégis különleges kapcsolat és érdekes szemlélődés tárgya lehet. Ők a tarantulák. Egy kis nyelvi érdekesség: a tarantula és madárpók a mai köznyelvben szinte már szinonimák.  Szűken vett értelemben a tarantula egy Taranto nevű Dél-olasz város környékén élő farkaspók fajra utal, idővel aztán a főleg Közép-amerikai madárpókokra is elkezdték használni, ami egyébként a Theraphosidae családba tartozó fajokat jelöli. Közös látható jellemzőjük -némileg leegyszerűsítve-, hogy nagyok és szőrösek. Ezen belül egyébként rendkívül változatos kinézetű és habitusú pókfajokat találunk. Mivel ez az írás leginkább kedvcsináló lehetséges póktartóknak, ezért a nagyon könnyen tartható göndörszőrű tarantulán keresztül (Brachypelma albopilosum, Tliltocatl albopilosus) fogunk megismerkedni a póktartás alapjaival.

Ismerkedés a tarantulával

A göndörszőrű tarantula Közép-Amerikában él, Hondurastól Costa Ricán át Nicaraguáig fordulhatnak elő. Természetes élőhelye az esőerdők talajszintje, tehát földön élő, földbe ásó pókról van (vannak fán élő fajok). Ahogy a neve is mutatja hosszú göndör szőr borítja a nagyjából 14-18 cm-es testüket. Színük lehet barnás, szürkés, rezes. Míg a hímek csak 4-5 évig élnek a nőstények akár 15-20 évig is társaink lesznek.

Hogyan tartsuk őket?

A kifejlett példányoknak is elég egy viszonylag kicsi 30x30x30-as méretű terrárium. Olyat válasszunk, aminek a tetején van szellőző háló. A terráriumot a lakás nyugodt, sötétebb szegletében érdemes elhelyezni. Az edény alját tőzeggel, kókuszrosttal és mohával bélelhetjük. A tőzeg nagyon jó, nedves környezetben sem fog penészedni. Alakítsunk ki kis halmokat, amibe aztán szívesen fogja beásni magát 8 lábú barátunk. Néhány tereptárgy is bekerülhet az otthonba, de ne vigyük túlzásba. Egy kisebb cserép és egy nagyobb parafadarab és némi műnövény pont elég lesz. Fontos a parafa, mert szintén nem penészedik. Mindig ügyeljünk arra, hogy párás, kicsit nedves legyen a talaj. Erre egy szórófejes flakon víz jó szolgálatot fog tenni. Még egy pici, sekély vizestálkára lesz szükségünk, hiszen a póknak is szüksége lesz vízre, ezt mindig tartsuk frissen. Az ideális hőmérséklet 25-27 fok (éjszakára nyugodtan visszaeshet 22-23 fokra is), tehát érdemes lehet fűtőpanelt is beszerezni a kisállatkereskedésben.

Mivel etessük a gyapjas tarantulát?

A gyapjas tarantulák az élő prédákra vetik magukat. Ezek lehetnek hernyók, ízeltlábúak. Fontos, hogy sose legyen nagyobb testű, mint maga pók. A szöcskékkel való etetést tanácsos kerülni, mert a stresszes szöcske elég agresszíven tud viselkedni, így kárt tehet kis kedvencünkben. Ha épp frissen vedlett a pókunk a szöcskét semmiképpen ne adjunk neki! A csótány, és kukac viszont ideális eledel nekik. Arra figyeljünk, hogy ha 24 órán belül nem fogyasztja el teljesen a prédát, akkor a maradékot szedjük ki, mert rothadásnak fog indulni. A felnőtt -vagy ahogy szokták mondani: adult- tarantulát 1-2 hetente kell megkínálni ezekkel az állatokkal.

A vedlési időszak

Időszakonként a tarantula külseje vedlésnek indul. Ez a folyamat akár hetekig is eltarthat. Ilyenkor a pókunk még magához képest is lelassul, sokszor a hátán fekszik, lábait a magasba emeli. Azt hihetnénk, haldokol, de nem, ez teljesen természetes. Ebben az időszakban, annyira passzív, hogy nem is eszik. Fontos, hogy békén hagyjuk, ne zavarjuk.

Mit lehet kezdeni egy tarantulával?

Főleg nézegetni, etetgetni, szemlélni, ahogy vadászik, ahogy beássa magát föld alá. A göndörszőrű tarantulát azért is ajánlják kezdőknek, mert igen békés állat. Akkor is ritkán támad, ha veszélyben érzi magát. Lassú mozgású, nem fog elszaladni a szekrény mögé. Csípése annyira erős, mint egy méhecske csípése, de azt is végső esetben szokta használni. A szőrei viszont csalánszőrök, védekezésképpen kiveti magából. A bőrön enyhén irritatív, viszont veszélyt jelenthet, ha szembe kerül. Békés állat tehát, de ennek ellenére alapszabály, hogy nem fogjuk meg az óriáspókokat, nem tartjuk a tenyerünkben, nem játszunk velük, mert sosem lehet tudni, milyen reakciót váltunk ki. Éppen ezért kisgyerekeknek, vagy gyerek mellé nem ez az ideális hobbiállat.