Állattartás gyerekkel? Legyünk lelkesek! 🙂

Egy hobbiállat, amelyet otthonunkba fogadunk, fenekestől felforgatja életünket. Átalakulnak szokásaink, napirendünk, a kötelezettségek mellett, új élmények, örömök elé nézünk. Mivel a család minden tagját érintik ezek a változások, ezért csak közös beleegyezéssel vágjunk bele ebbe a kalandba. Ha a családban a gyermekeket kérdezzük, akkor -azt hiszem- bátran kijelenthetjük, hogy általában ők a leglelkesebbek az ilyen ötletekért. Szülőként érdemes átvenni a lelkesedésükből, és nyitottságukból, mert a kutatások és a rengeteg tapasztalat azt mutatja, hogy az állattartás nagyon jó hatással van a gyerekekre, a velük való kapcsolatból rengeteget tanulhatnak. Olyan alapértékek fontossága kap hangsúlyt, mint szeretet, gondoskodás, felelősség. Ezáltal gazdagodik a gyerekek személyisége, gondolkodása és érzelmi világa.

Felelőségvállalás

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” – tanítja nekünk a Kisherceg. És valóban. Ha háztartásunkba fogadunk egy kis kedvencet, a gyerekek feladata lesz az etetés, sétáltatás, takarítás. Lesznek azonnal elvégzendő feladatok, amiket nem lehet halogatni. Megtanulják a gyerekek, hogy tőlük is függ az állat jóléte. Megtapasztalhatják, milyen az, amikor maguk elé helyeznek másokat, saját kényelmük, jólétük másodlagossá válhat időnként, hogy egy kiszolgáltatott teremtményről gondoskodjanak. Ez persze nem biztos, hogy mindig magától értetődő dolog lesz. Nagyon fontos, hogy a szülő akkora elvárásokat támasszon gyermeke felé, amekkorának képes megfelelni. Biztos lesznek konfliktusos helyzetek: például nem lesz kedve gyerekünknek a reggeli kutyasétáltatáshoz. Érdemes sok türelemmel kezelni ezeket a helyzeteket, így előbb megértik, hogy a gondoskodás, a felelősség nem kedv kérdése, hanem kötelesség. Ez a tapasztalat aztán az élet megannyi területén fog hasznára válni a gyereknek.

Empátia

Beleérezni a másik helyzetébe, átérezni a másik örömét, szomorúságát nem magától értődő dolog. Az empátia fejleszthető és egy kis emlős már képes láthatóan megélni az érzelmeit. Az gazdi iránti örömét, a vihar miatti félelmet, a betegség miatti levertséget. A gondoskodás együtt jár azzal, hogy megpróbáljuk megérteni és átérezni a kis kedvencünk helyzetét és ezáltal segítséget nyújtani. Az empátia elmélyítése segít abban, hogy jobban oda tudjunk fordulni embertársainkhoz, jobban tudjunk figyelni barátainkra, családtagjainkra és így teljesebb, boldogabb életet tudjunk élni.

Következetesség

Mint már fentebb említettük, a hobbiállattartás magával hozza az új napi rutinokat. A kiszámítható napirend megadja a kereteket, ez pedig biztonságérzetet okoz az állatoknak. Mellesleg: ez a gyerekeknél is így működik. Ha a gyerekek részt vállalnak a rendszeres napi sétáltatásban, az etetésben, a játékidő eltöltésében, akkor kialakul egy külső rend, mely belső rendet szül. A következetesség, kitartást hoz magával, az pedig nagyon fontos alapérték a tanulás, a sport, vagy a munka világában.

Érintés, kötődés

Az emlősöknél már újszülött kortól nagyon fontos a bőrérzékelés. Ezt a legősibb érzékelésformát taktilitásnak hívjuk. Ez annyit jelent magyarul, hogy az érintések által stimulálódig, fejlődik az idegrendszerünk. Hozok egy példát: az újszülött patkányok emésztése még igen gyenge. Ahhoz, hogy az emésztőrendszer beinduljon, a patkánymama sokat nyalogatja a kis patkányok hasát. Annyira fontos ez az érintés, hogy enélkül a kispatkányok el is pusztulhatnak. Tehát az érintés nemcsak a jóleső érzés miatt, hanem élettani szempontból is nagyon fontos. Az érintés biztonságérzetet okoz, stresszoldó hatása van, egy ölelés segít megélni a szeretetet, az elfogadás/elfogadottság érzését. Jó szeretni, jó szeretve lenni. Igaz, milyen jó érzés egy nagy bundás kutyát átölelni, vagy amikor mellénk bújik dorombolni a cicánk? Egy kisállat érdek nélkül szeret, nem nézi, hányast kapott a gyerek az iskolában, vagy éppen milyen a hangulata. Egy kutya megtaníthatja a gyerekeket -de akár a szülőket is-, hogy a szeretet nem érdemből fakad, hanem a kapcsolat puszta tényéből, feltétel nélküli. Végsősoron a gyerek megtapasztalhatja, hogy a törődés, az odafigyelés és az érintés milyen erős kötelékeket és biztonságos közeget képes kialakítani.

Türelem

Az állatok nevelése időigényes feladat. Egy kiskutyát megtanítani az alapparancsokra, vagy hogy mit tehet a lakásban és mit nem, nem megy egyik napról a másikra. Egy kiscica lehet még túl vad, egy törpenyuszi túl bizalmatlan. Egy gyermek ilyenkor szembesülhet azzal, hogy a tanítás, nevelés eredményei nem jönnek azonnal. Türelem és idő és belerakott energia kell a változáshoz. Ez egy igen értékes tapasztalat, amely megtaníthatja arra, hogy befektetett munka, idővel mindig meghozza gyümölcsét. A türelem, és önuralom az élet számos területén fogja segíteni gyermekünket.

Az élet véges

Szomorú dolog az elmúlás, de a halál az élet része, ráadásul sajnos tabusított része. Mivel a hobbiállatok élete lényegesen rövidebb az emberénél, így kénytelen-kellettlen tapasztalata lesz a gyermeknek az öregedésről, elmúlásról és az életből való távozásról. Az öregkorban, betegségben való kísérés, segítés, és a végén a gyász és elengedés, igen fontos és meghatározó tapasztalata lesz a gyereknek, amitől nem szabad félteni. Ez tapasztalás érettebbé, felnőttebbé, bölcsebbé teheti gyerekünket.

Egy kiskedvenc nemcsak barát, játszótárs vagy örömforrás, hanem egyben tanító is. Megmutatja a felelősség, az empátia, a türelem, a rendszer, a szeretet és az élet értékeinek lényegét. A gyermek így nemcsak egy állattal nő fel, hanem gazdagabb, érzékenyebb és tudatosabb emberré válik. Ezért egy család számára a kiskedvenc nem csupán egy háziállat – hanem egy kis szőrös (vagy tollas, pikkelyes) tanító, aki életre szóló ajándékot ad.