A sztyeppétől Lipicáig

Mint a legtöbb sztyeppei népnek, a magyaroknak is szoros kötődése volt a lovakhoz. És bár vándorlásunk befejeződött,  a portyázások abbamaradtak, a lovakkal való különleges kapcsolat megmaradt. Hagyományosan sikeres nemzetnek számítunk a lovas sportokban, virágzó  az ország lovasélete és nem utolsó sorban a lótenyésztés kultúráját is magas színvonalon műveljük. És ha már tenyésztés, akkor muszáj megemlítenünk a lipicai lovakat és a szilvásváradi ménest. Ezekről fog szólni ez a blog bejegyzés.

A lipica szó ugyan egy magyarosan hangzik, de valójában Lipizza város nevéből ered, ami akkoriban Olaszországhoz, ma Szlovéniához tartozik. A város egy fennsíkon fekszik, friss levegője, csodás legelői miatt ideális hely volt lótenyésztéshez. 1580-ban itt alapította meg I. Ferdinánd fia, II. Károly főherceg a lipicai lovak tenyésztelepét, mely a bécsi udvar Spanyol lovasiskolájának volt hivatott lovakat biztosítani. Hogy mi is az a Spanyol lovasiskola? A Spanyol lovasiskola a bécsi udvar lovasiskolája, eredetileg az osztrák uralkodói család lovasképzéséért volt felelős. Nagy szerepe van a klasszikus és művészi lovaglás értékeinek megőrzésében. A lovasiskola a híres spanyol lovakról kapta a nevét. 2015-től az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének része.

A szlovén spanyol házasság

A lipicai ló genetikai alapját a helyi (lipicai) kemény kötésű hegyi lovak adják, ezeket keresztezték a kiváló tulajdonságú spanyol fajtákkal. A végeredmény egy intelligens, igen tanulékony, nagy munkabírású, ellenálló, nem nagy igényű ló. Mérete közepes, feje a koséhoz hasonló, szemei kifejezőek, fülei különlegesen nagyok, testtartása nemes, izomzata fejlett. Egyszerre robosztus és kecses. Leginkább szürke színben pompáznak, de előfordul fekete és pej színű is. Ügetőmozgására jellemző a magas lábemelés, így lovastáncra, művész lovaglásra kiválóan alkalmasak. Népszerű hintós és kocsiló, a fogatsport területén nemzetközileg is elismert fajta, rengeteg díjjal büszkélkedhet. A lipicai fajta különlegessége nemcsak a küllemében és képességeiben rejlik, hanem a kulturális örökségben is, amelyet képvisel. A lipicai ló a Habsburg Monarchia reprezentációs állatává vált, s a 18–19. században fénykorát élte: a Spanyol Lovasiskola paripái a császári ünnepségek, parádék, lovas bemutatók elmaradhatatlan szereplője volt. Egy kis magyar kitekintés: az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után Josipovich Zsigmond javaslatára 1933-ban Budapesten is megalakították a Magyar Királyi Testőrség Spanyol Lovasiskoláját, mely 1944-ig működött és a bécsi intézettel egyenrangú volt.

A magyar ménes

Hogyan kerültek hazánkba a lipicai lovak? A tenyész telep a történelem folyamán többszőr veszélybe került. A napóleoni háborúk során kétszer is a Magyar Királyság területére kellett áttelepíteni az állományt. Így alakult ki a mezőhegyesi telep, ami 1876-ban Alsószombatfalvára, majd 1912-ben Bábolnára költözött. A meghonosodott ménest méltó környezetben akarták tovább tenyészteni, ezért Lipicához hasonló területet kerestek, ahol dúsak legelők, friss a levegő, ideálisak a terepviszonyok a lovak megfelelő kondícióban tartásához. Így esett a választás Bükki Hegység lankáira és azon belül Szilvásváradra, ahová 1953-ban került át a ménes. A Szilvásváradi Lipicai Ménesgazdaság a lipicai lovas kultúra magyar központja, ami egyébként a nemzetközi tenyésztési hálózat szerves része. Az állomány körülbelül 250 lipicai lóból, köztük 70 anyakancából és több fedezőménből áll. A csikókat 3 éves korukig Csipkéskúton nevelik, amely a park kiemelten védett része.

A szilvásváradi ménesgazdaság nemcsak tenyésztőhely, hanem kulturális és turisztikai központ is. Küldetésük nem csak a lipicai állomány méltó megőrzése, hanem lovas kultúra széles körben való bemutatása.  Múzeum, látogatóközpont, lovas bemutatók, lovaglási lehetőségek, tanfolyamok, versenyek, szakmai programok, konferenciák és még megannyi érdekes program várja az érdeklődőket. A jövő kihívása, hogy a modern társadalomban miként tudja megtartani helyét a lipicai ló. A gazdasági környezet, a turizmus változásai és a lovassportok átalakulása mind hatással vannak a fajta fennmaradására. A szilvásváradi ménesgazdaság azonban példát mutat abban, hogyan lehet a hagyományokat ötvözni a modern elvárásokkal: egyszerre szolgálja a tenyésztést, a turizmust, az oktatást és a kulturális örökség megőrzését.

Ha ránézünk egy lipicai paripára, egyszerre láthatjuk az évszázados múltat, a barokk idők eleganciáját, a történelem eleven lenyomatát és a jelen tudását, a tradíciók tiszteletét, a széphez való vonzódást, illetve a ló és ember évezredes misztikus kapcsolatát.