Botsáskák a nappaliban

Nem ugat, nem nyávog, nem rohangál, nincs kellemetlen szaga. Egy igazi zen állat. Egy meditációs tárgy, maga a nyugalom. A mozdulatlan rejtőzködő szépség. Igen, ő a botsáska. A botsásákák a trópusokon, illetve meleg és mérsékelt éghajlatú területeken élő, fajtól függően 5-30 centi nagyságú, egyébként nem a sáskák, hanem a rovarok rendjébe tartozó rejtőzködő lény. Rendkívül változatos megjelenésű, hol botra hasonlít, hol levélre. Igazán lenyűgöző látvány. A terráriumi tartásuk nemcsak kezdők számára ideális, hanem haladó hobbitartóknak is izgalmas megfigyelési lehetőséget nyújt. Ha szeretsz szemlélődni, szereteted a csendet és az életritmusod nem teszi lehetővé az aktív törődést, akkor a te házikedvenced lehet a botsáska.

Élőhely

Talán nem meglepő, hogy az otthon tartott botsáskák tartásához egy terráriumra lesz szükség. Lehet üvegből vagy műanyagból. Fontos, hogy magas legyen, a kifejlett sáska méretének legalább a háromszorosa, szélessége pedig legalább a duplája. Ennek lefőbb oka, hogy legyen elég helye kis kedvencünknek ágról fejjel lefelé lógni, ugyanis ebben a furcsa pózban vedlik. Biztosítsuk a megfelelő szellőzést, hogy a magas páratartalom miatt ne forduljon elő penészesedés. A terráriumot egyszerű berendezni. Az alját bélelhetjük kókuszrosttal, tőzeggel, virágfölddel, vagy egyszerű papírtörlővel. Helyezzünk be néhány függőleges és ferde elhelyezkedésű faágat, hogy tudjon mászni és el tudjon rejtőzni. Fontos, hogy az ág tiszta legyen, permettől, vegyszertől mentes. Lehet gyümölcsfa, mogyoró vagy tölgy. Figyeljünk az ágak stabilitására!

A legtöbb faj szobahőmérsékleten (20-25°C) jól érzi magát. A páratartalom kritikus: a botsáskák általában a magasabb páratartalmat igényelnek (60-80%). Ezt rendszeres permetezéssel (klórmentes vízzel!) lehet biztosítani. Fontos, hogy a terrárium ne legyen állandóan vizes, inkább száradjon ki a permetezések között, így elkerüljük a penészesedést.

Mivel etessük?

A botsáskák növényevők, leveleket rágcsálnak. Ajánljuk a málna-, szeder-, mogyoró-, tölgy-, és a rózsaleveleket. Érdemes egy kis vizestálkában felszolgálni az étket, így nem szárad ki olyan hamar és a sáska hidratálása is megoldott lesz. Fontos, hogy ne útszéli növények leveleit adjuk, ha nem minden esetben ellenőrzötten vegyszermentes, és jól megmosott étel kerüljön a tálkába.

Nem igazán bújós, de nézni mégis jó

A botsáska nem egy plüssállat. Ugyan ritkán kézbe lehet venni, de csak mértékkel és óvatosan, könnyen sérülhetnek a végtagjai. Ha sokat piszkáljuk, stresszes állapotba kerül.  Viszont szemlélni nagyon izgalmas, főleg, amikor időnként lecseréli a régi „ruháját”. Szaporodásuk különösen érdekes: sok faj képes szűznemzéssel (parthenogenezissel) is utódokat létrehozni, tehát hím nélkül is szaporodnak. A nőstények petéiket a talajra ejtik vagy elrejtik, és ezekből néhány hét vagy akár több hónap után kelnek ki a fiatal egyedek. A kikelő utódok már kicsinyített másai a felnőtteknek, és több vedlésen keresztül fejlődnek.

A botsáskák ideális terráriumi állatok mindazok számára, akik egy különleges, mégis viszonylag könnyen gondozható élőlényt szeretnének tartani. Megfigyelésük nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos is: betekintést nyújtanak a természet egyik legkülönlegesebb alkalmazkodási stratégiájába, az álcázás művészetébe. Megfelelő körülmények között hosszú ideig élhetnek, és akár több generáción át is tarthatók otthoni környezetben.